2011. szeptember 28., szerda

Walter Vendéglő - Perbál


Kezdhetnék baromira mentegetőzni, hogy így a munka, meg úgy az idő és egyebek, de két oka volt, hogy nem annyira voltam aktív blogger az elmúlt időszakban. Az első, hogy gyakorlatilag életem legszebb időszakán vagyok túl, köszönhetem ezt a már Férjnek illetve családomnak, és esküvő, távoli,de számomra rövid nyaralás / sosem elég hosszú / , baba várás és születés után /nem enyim, de elronthatom, ha nagy lesz :-)kezdek visszamászni, méla undorral a hétköznapokba és aprócska boldogság hormonként itt a blog, amit ismét előkapok. A második, hogy most gondoltam bele először, hogy "bárki" beleolvashat a minden napjaimba, de hát ez van, már születésnapom is volt itt, így megy tovább az életem regénye a csirkepörköltben.
De, ha már ennyi időt kihagytam, akkor most nem egy recepttel nyitok, hanem egy étteremmel, ahol jártunk és ami az első helyre ugrott nálam Takács Lajos Olympiája és az Anyukám mondtás fiúk közé. Vagyis ez sem korrekt így, mert Lajos szerintem semmihez sem hasonlítható zseni. Az Anyukám mondta pedig más vonalon szalad. A Walter azzal vett le a lábamról, hogy remek összhangban van. Leginkább velem, a vendéggel. Szerintem az a jó hely, ami marasztal, nem feltűnően, nem tolakodva, csak azzal amit szerényen nyújtani tud. A hely és az étel még apró bakikat is elfed, amik jól sültek el esetünkben. Úgy kb. havonta van 1 napunk a FÉRJemmel :-), hogy ketten, csak mi, csak együtt, semmi fűnyírás, rendezvény, gyerek és disznóvágás, hanem csak lazulás, ahogy mi szeretjük. Ilyenkor egy -egy érdekes, izgalmas éttermet próbálunk ki, és kritizálunk, vizslatunk, értékelünk Mivel úgy döntöttem, hogy csak azokat osztom meg, amik kiemelkedőek voltak, nagyon extrát nyújtottak így került ide. Szóda, házi friss jeges tea, és itt a frissen nagy hangsúly van, mivel szálas teából főzik a koncentrátumot és öntik a jégre. Limonádé is volt az étlapon persze, de azt nem kóstiztam. Előételnek Isteni kacsamáj és a heti ajánlatból egy préselt csülök szőlő zselével. Remek ízpár. Tökéletes a szőlő a csülihez. Főételben nem voltam nagy gasztro muki, mert rántott borjút rendeltem burgonya salival, viszont nem hibázott ez sem, vaj puha volt a hús, tökéletes az adag a saláta pedig többféle krumpliból készült. Cirmi mangalica tarját evett, aminek az állaga állítása szerint az eddigi legtökéletesebb volt amit kóstolt. Desszertnek házi krémesen osztoztunk, ami karamell szósszal lett tökéletes. Imádom ezeket a napokat, a Vendéglőt pedig nagyon ajánlom. Szerintem ez a fajta gasztronómia náluk alul van árazva, bár nem vagyok tényleg a saját pénztárcám ellensége, de vendég váróval, ami isteni manga kolbász, házi sajtok, és padlizsán krém, frissen sült házi kenyér, magos és kukoricás, no meg az összhang, nekem többet is megért volna.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...