Párizs - Úti"nyárs"

Egy gyönyörű, szerelmes szonett.

Talán ez jellemzi legjobban Párizst.

Sok fele jártam már a világban. Minden országnak, városnak, tengerpartnak, étteremnek, íznek , illatnak meg van a saját hangulata. Minden emlékhez, különös, csak oda illő érzés párosul bennem.

Párizs nem ilyen és ezért rengeteg gondolat cikázott a fejemben, hogy hogyan tudnám megfogalmazni , átadni azt amit kerestem Párizsban. ..

…és megtaláltam. Behunytam a szemem és éreztem, hogy a vállára ültet és táncol velem, lágy dallamokat dúdol, ahogy a kis utcáin sétálok. Sarokról sarokra, utcáról utcára.

Van benne valami tiszteletet követelő, mégis bájos csengés. Van reggel, van dél, van este. Van idő, amit az itt élők egymásra, magukra szánnak. A szerelmesek itt valóban érzik a szerelem lila hullámain ülő romantikát, melyet a metróban halkan játszó szaxofonos forrón ölel át.

Itt romantikus a reggeli, mert intenzívebbek az ízek, hosszabbnak tűnik az erős, fekete kávé, mézédesnek érződik a gyönyörű eper jam, mert a kávézóban, újságja mögé bújó elegáns fiatalember átérzően mosolyogja meg az összebújós pillanatokat.

A szikrázó napsütés csak vokálozik a déli ebédhez elfogyasztott isteni burgundihoz, mellyel sehol sem lehet hibázni. Ha csak a szomszéd kis kocsmában állsz is meg, az illata, színe, íze bódító. Kényeztet. Kényeztet azzal a majdnem szomorúnak tűnő keringővel, mellyel hívogat minden kis kávézó, bár, étterem. Kényezteti a nagy betűs L amourt. Fenséges sajtokat kínál a művész negyedben, hogy természetesnek tűnjön az őszi szellő suttogása a füledben : éld meg Párizst, Szerelmesem…

…és mikor búgó, bársony hangon jön az este… a libamáj izgalmas íz kombinációja, a fügével, eperrel, a francia hagymaleves tetejére olvadt lágy sajt pírja és az asztalnál sanzont éneklő érces hang mellett a vágy lassan simulna a szemben ülő, csillogó szemű férfihoz., kivel az andalító séta a Szajna parton, ezer, apró, szimfóniát szólaltat meg a lelkemben.

Mért nem adta át magát rögtön Párizs ?

Mert van nekünk saját Párizsunk, ahol, ha becsukod a szemed és engeded, hogy a szonett megszólaljon, rájössz, hogy a szerelem dallama benned dúdol. Csak hagyni kell játszani, és élvezni a bordó, selymes zene mellékzöngéit, amit a mi esetünkben Párizs komponált alá.