A párom nem olyan hobbi pecás, aki bedobja a horgot némi kis csali kukaccal és üldögél a vízparton órákat, várva, hogy a vízi birodalom nem röhög rajta ujjal mutogatva és akaszt a botjára kapásként egy snecit, hanem elég komoly, mondhatni sporthorgászi szinten "üti" a vizet /ahogy szokott fogalmazni néha /. Legalábbis a felszerelés minősége, nos és persze mennyisége, ami lassan ellepi a kocsit,...a gardróbot,....a teraszt... ezt bizonyítja. Viccet félretéve, eddigi rémképeim eloszlottak, mióta lekísérem a tóra. Én kutyát sétáltatok, / nagy szélben gyakorlatilag reptetek : Yorkik /Ő pedig Velem sétál a vízparton és "perget". Ragadozóhalra "dobál". Elég komoly izgalom, amikor egy nem olyan kis súllyal bíró lény ráharap a horogra, majd elkezdődik a harc, hogy partra kerüljön. Gondolom adrenalin bomba. Szóval tetszik nekem, vagyis nekem leginkább a természet és a friss levegő, a Velencei Tó látványa, főleg naplementében, de hát ehhez is fel kell nőni, mint a jó borhoz vagy a jazzhez. Szerintem. Az a büszkeség pedig, mikor a Drágám fog valamit...úgy nézek rá, mintha lehozta volna a Holdat. Sőt, Ő a "zsákmányt" mindig visszaengedi. Ez a szegény pára is csak az én hisztim miatt végezte a sütőben, amit persze egyikőnk sem bánt, de hát annál frissebbet hol lehet elképzelni, mint mikor a tóból saját kezűleg kifogott hal a vacsora...Végy egy horgászbotot és fogj egy 2 kg-os csukát...
2 kg csuka
1 nagyobb citrom
1 l tej
5 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
15 - 20 dkg vaj
tengeri só, frissen őrölt bors
5 dkg darált dió
Természetesen ha vásároljuk, akkor konyhakész állapotában tudunk hozzáfogni a csukához, ha nem, akkor kérjük szakértő segítségét :-). A lényeg, hogy alapos mosás után, meg kell pucolni, a bőrét le kell kapargatni késsel, majd a hasán hosszában felnyitjuk és eltávolítjuk a belsőségeket. A fejét is levágjuk. Deszkára helyezve viszonylag sűrűn beirdaljuk sózzuk és a pucolt fokhagyma gerezdeket, melyeket előzőleg rusztikusra aprítottunk, belenyomkodunk a bevágásokba, majd egy mélyebb, jól zárható dobozba helyezzük és nyakon öntjük a tejjel. Egy éjszakára mehet a hűtőbe. Sok barátom, sőt, jó magam sem ettem meg mindig a folyami, tavi halakat, mert mocsár, sár ízük volt. Ha így tejbe áztatjuk éjszakára egy kis fokival, akkor garantált, hogy nem találkozunk ezzel az ízzel.
Sütés előtt kivesszük a dobozból, a tejet leszűrjük, mert a fokhagymát beletöltjük a csuka hasába. A halat megszárítjuk, felitatjuk róla a nedvességet. Egy tepsibe helyezzük. A citromot felkarikázzuk, a felét a hal hasába töltjük. A petrezselymet felaprítjuk / nem kell sajnálni, tökéletesen illik hozzá /, összekeverjük a dió háromnegyedével és szintén beletömködjük. A halat megsózzuk durva tengeri sóval, ráhelyezünk 3-4 karika citromot, a maradékot pedig köré a tepsiben, végül megszórjuk a dióval. A halra és köré kockázzuk a vajat. Előmelegített sütőben 180 fokon 20 perc alatt készen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése