Dumcsi egy Puncs mellett, avagy éljen a gasztronómia

Gondolkodtam, hogy egyáltalán írjak e a medvehagymáról vagy tegyek e fel általam készített receptet, mert mostanában még a csapból is ez folyik, de arra jutottam, hogy igen, mert valahol el kell kezdeni, ahogy nekem is, egy évvel ezelőtt. Hihetetlen nagyot változott a szakmához, a gasztronómiához való hozzá állásom. Vagyis, eddig ami az életemben volt, annak nincs köze a gasztronómiához. Persze nem is az a cél, hogy az ember guru legyen, de amiről eddig azt reméltem, hogy tényleg létezik, az tényleg létezik, mert akaratlanul nem vásárolok, már ki tudja, mióta mirelitet, csak frisset, tudom, hogy mikor van spárga szezon, hogy minimum 10 burgonya fajta kapható itthon és mind máshogy elkészítve jó, hogy a szeletelt retek hideg vízben ropogós marad, hogy milyen a velouté mártás, hogy, hogy, hogy.... szívom magamba, nem celeb mesterszakácsok, zsenik szavait, tanulok, tanulok, tanulok és nem értem, hogy lehet étterem és étterem között óriási, tátongó űr. Vagyis, de értem, de ez nem ide tartozik. A lényeg talán az a tisztelet, alázat és szeretet, ami a tökéletesség felé hajtja az olyan, számomra nagy nevű séfeket, mint Várvizi Péter, akinek részt vettem egy kurzusán és hálás vagyok Neki, / és persze a Páromnak, akitől ajándékba kaptam /hogy 4 óra alatt többet tanultam, mint 8 év alatt, hogy az a légkör ami körül veszi, az a profizmus amit felépített, példát mutat, magam miatt fontos. Vagy Gyöngyösi János kollégám, remélem mondhatom, hogy barátom, aki mellett rájöttem, hogy tényleg létezik vibrálás egy konyhában, alkotás közben, hogy nem lehet eleget tanulni, tudni, fejlődni, kellően innovatívnak lenni fontos, mert minden változik folyamatosan, viszont van igény a minőségre, az újra, a beájulós, isteni, egyszerű ételekre, mert van a retro, metróban, olcsó pénzért vásárolt zacskós kijevi csirkemell és van a kapirgálós, szép, nem felfújt hús, amit mamik nevelgetnek és tökéletesen eltérő ízük van. A legdurvább az, hogy ez rohadt jó !!! Ezt felfedezni, megkóstolni, és elfelejteni az eddigit... Hát szépen kikerekítettem egy sztorit, aminek semmi köze a medvehagymához. Viszont mivel már belekezdtem Várvizi Péternél való főzőcskénkbe, akkor itt a menü, amit ott készítettünk ! Isteni volt. Egy francia bistro kurzus, könnyű, három fogásos vacsorával, melynek a menüje a következő :Szent Jakab kagyló citromnádon, vérnarancs vinaigrettel
Kötözött süllő spenótos radicchioval
Karamellizált leveles tészta diókrémmel és vörösborban posírozott körtével