Amióta a Kincsem Párizsban rávett, hogy bélszínt egyek, ( ...és ezen a ponton lelki szemeimmel látom, ahogy tüzes nyilak ezrei zúdulnak rám, amiért eddig nem szerettem a marhahúst, de hátmit tegyek, fehér husin nőttem fel... ) nos azóta a csirke és pulykamell unalmasnak, íztelennek és fakónak tűnik. Most már, ha húsból készült ételre gondolok, mindig valami nemesebb, ízesebb, szaftosabb, vörösebb, illatosabb, látványosabb hozzávaló jut eszembe. Hozzáteszem, hogy még mindig inkább fogyasztok bármi mást az állati eredetű étkeknél,bár nem vagyok vega, de legalább már tudom, hogy ez nagyon finom, és igenis tud hiányozni. Helga igazi ragadozó, húsevő, még ebben is jól egymásra találtunk, hisz nem veszünk össze az utolsó szűzpecsenyén a sültes tál fölött. Szűzpecsenye... Apu csinálta mindig ezt az igazán magyaros, nagyon fűszeres és nehéz "tepszis húst", télen, többnyire disznóvágások idején, friss, házi sertésből, nyárs kihagyásával, nagyban leegyszerűsítve ezzel a munkafolyamatot. Eddig csirkemellből készítettem, most próbálkozom a sertésszűzzel, és meg kell mondjam, jó receptet választottam elsőre, mert így még ezt is kezdem megkedvelni. Féltem picit, mert a disznó húsnak jellegzetes íze és illata van, amit nem bírok befogadni, sőt..., de olyan lett mint gyerekkoromban. Már csak házi céklát kellett beszereznem hozzá.
40 dkg sertés szűzpecsenye
6 db közepes méretű burgonya
1 szál házi kolbász
4 db közepes fej vöröshagyma
2 db közepes paradicsom
3-4 szelet vékony szalonna
majoranna, só, bors
3 ek olaj
A húst, megmosom, megtisztítom, majd 1 cm vastag szeletekre vágom. Enyhén kiklopfolom, nem kell laposra, mert nagyon kiszáradhat, majd sózom, borsozom, félre teszem. A burgonyát, hagymát, kolbászt megpucolom, karikázom. A paradicsomot, megmosom, szeletelem. Egy hőálló tálba, vagy tepsibe halmozom a burgonyát, rá a husit,megszórom majorannával, majd a hagymát, kolbit, végül a paradicsomot is rápakolgatom. A szalonna szeleteket szépen elrendezgetem a tetején. Elvileg, nem kell hozzá zsiradék, mert a kolbász is és szalonna is ad bőségesen szaftot, de a burgonya alá érdemes kicsit belocsolni olajat, nehogy odaégjen. Alufóliával lefedem, majd 175 fokos sütőbe tolom 30 percre. Az idő elteltével leveszem a fóliát. Én szeretem, ha nem olyan rendezett a tepsi, így kicsit, óvatosan átforgatom, mert így jobban átjárják az ízek az ételt, majd vissza a sütőbe és még 15-20 percig pirítom, sütöm. Bonbonom tejfölt is szokott rátenni, de szimplán házi savanyúval is mennyei. Gyors, egyszerű, pocakot melengető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése