Horvátország-Dalmát "nyárs"

Nagyon szerencsés embernek mondhatom magamat. Ez a mondat még sokszor fog itt szerepelni, de Horvátország esetében különösen ezt érzem, mivel legelső alkalommal egy 10 napos Dalmát barangolásban volt részem, ráadásul vitorlással. Olyan csodás kis falvakban kötöttünk ki, szebbnél szebb szigetek mellett haladtunk el, amit nehéz összehasonlítani az Isztriai résszel. 10 nap a tengeren már megér egy misét!Tenger imádó vagyok, így ez felért nekem egy lottó ötössel. Biogradból indultunk szikrázó napsütésben és első éjszakánk egy gyakorlatilag lakatlan sziget mellett ért, ahol semmi, de tényleg semmi más nem volt csak egy icike-picike vendéglő, amit gyakorlatilag az ide érkező hajósoknak csinált egy csodálatos család. Nincs kikötője, így horgonyon állt a hajónk, nincs villany, így gyertyafény mellett költöttük el a friss, grillen elkészített kagylóból, rákból és polipból álló vacsoránkat, amit magunk választottunk ki vendéglátónk napi fogásából a parton és amit a kedves felesége a kis konyhakertjében nevelgetett és elkészítés előtt leszedett friss fűszerekkel, zöldségekkel ízesített, faszénen sütött. Sehol semmi a környéken, vak sötét, így a rajtunk kívül érkezett három hajóról is
' bocival' , viharlámpákkal navigáltak a hajós barátok a partra. Első érzés igen nyomasztó volt az én tv-hez, laptophoz, vagyis civilizált süllyesztőhöz szokott lelkemnek, majd szép lassan, talán a házi borocska hatására is, nyitottá váltam eme nomád, egyszerű, imádni való, tökéletes hangulatra. Semmihez sem fogható, azóta sem ... Jártunk aztán olyan kikötőben, amihez hegyekkel, rajta erdőkkel körül vett, kristálytiszta vizű csatornán vezetett az út, minek a végén ez a gyönyörű ékszerdoboz köszönt ránk, hangulatos, sikátoros utcácskáival, eldugott pékségeivel, gyönyörű templomával, és zsibongó piacterével. Itt értettem meg, hogy mi a jó a hajózásban. Hogy mennyit jelent az égszín kék tenger szeretete, hogy milyen harmóniában él az ember a természettel és hogy a nyugalom mekkora kincs. Sok csodás kikötőt, tudnék még említeni ahol megszálltunk, sok történetet mesélhetnék a hajózással kapcsolatban az utunk alatt, sok mindent, de menjünk tovább. Pár évvel később Anyáékkal az Isztrián nyaraltunk. Hugim kicsi lánya még nagyon pöttöm volt, ezért nem akartunk messzebbre menni, de nekem, aki olyan fogékony vagyok mindenre ami új, és szeretem átélni a pillanatok legmélyét, akár külföldön, akár itthon, nagyon csalódás volt. A családdal eltöltött nyaralás remekül sikerült, de maga a hely....Minden a turistákra volt kihegyezve, magyar feliratok az üzletekben, egymást érő butikok, kávézók, éttermek, ahol a mennyiség igen csak a minőség rovására ment, és hömpölygött a nagyrészt honfitársainkból álló tömeg mind a parton, mind az utcákon. Elment a kedvem. Sok barátomtól hallottam már, hogy miért nem kedvelik Horvátországot és, hogy mennyire mogorvák velünk a vendéglátók, de nem értettem. Az én emlékeimben más élt, barátságos, nyitott emberekkel. Szomorú voltam és nem kivánkoztam sokszor megtenni ezt az utat...
Nagyon szerencsés embernek mondhatom magam..újra. Tavaly nyáron, csak csajok, kiéhezve egy igazán nőcis, 24/48 órában tengerparton fekvős, borozgatós, nagyokat vacsizós nyaralásra, ahol nem csörög a telefon, nincs munka, férj, pasi és stressz, csak mi vagyunk a pletykákkal, napozó krémmel, bikinivel, "cozmóval", megindultunk Trogir felé, egy 5 napos henyélésre. Nem mondom, hogy nagy reményeket fűztem, hozzá, de ismét csalódtam, most kellemesen. Maga Trogir is egy mese, a horvátok Velencéje, ódon házaival, lenyűgöző tereivel, templomával, kikötőjével, de igazi élményt Vinisce okozott,mikor megérkeztünk. Autóval Trogirtól úgy 10 percre van, egy hosszú, vékonyan elnyúló öböl mindkét partján, kis villákkal, nyaralókkal, csúcsán édes kis kikötővel. Hasonló érzés kerített hatalmába, mint a vitorlás utam során. A faluban, ha lehet így nevezni ezt a csöppnyi helységet, egy boltocska, egy étterem, egy pizzéria és fagyizó kínálta magát és semmi több. Esélyed nem volt hatalmas embertömegbe ütközni, itt átadhattad magad a felhőtlen pihenésnek. Szállásadónk, Olga, akit mindenkinek meleg szívvel ajánlok, mivel a hölgy magyar származású, eszméletlenül kedves, és nem utolsó sorban tüneményes kis villát húzott fel, több apartmannal a meredek hegy oldalába, ahova egy autónyi szélles út vezet csak, alatta pedig a magán strand ami a villához tartozik. A kertből füge fa mosolyog be a teraszon, illatozik a levendula és a nappaliból egy egész falat elfoglaló ablakon nagy szemű szőlő indája kapaszkodik be a lugasról. Az öbölbe rengeteg hajót, vitorlást, halászbárkát hoz-visz a tenger. Megkóstolhattuk Olga isteni, házi szárított halát, amit olívaolajjal, capri bogyóval tálalt. Összebarátkozhattunk helyi, nagyon kedves emberekkel, és megtapasztalhattuk megint, hogy milyen jó Dalmáciában lenni. Nem tudtunk lehetetlent kérni, kis hajóval kirándultunk, eszméletlenül tiszta, csoda színű tengerben úsztunk, csak úgy egyszerűen jól éreztük magunkat.
Senkit nem akartam, megbántani, itt kérek sűrű elnézést az Isztriai részt kedvelők nagy táborától, de ha kicsit is hallgatnak rám, a következő útjukat délebbre tervezik. Nem sokkal több az út, de igazi nyaralós élményben, vendégszeretetben gazdag kikapcsolódásban lesz részük, csodálatos hal ételekkel és nagyon klassz dalmát hangulattal.